Napjainkban a kandalló divatja szinte minden más fűtőberendezés népszerűségét felülmúlja.
Talán nem árt felidéznünk milyen is volt a korábbi évszázadok kandallója, amely nem nagyon hasonlít a mostani zárt tűzterű üveges ajtajú változatokra. Az eredeti kandalló kéménnyel szorosan össze épített, nyitott tűzterű fűtőberendezés volt, amely sugárzás útján adta átt a hőt környezetének.

A kandalló a nyitott tűzhely és a kémény egyesítéséből jött létre, tulajdonképpen fölfogható úgy is mint a kémény megnagyobbodó, nyitott alsó része a legkorábbi ismert európai kandallók a 12. századból valók.
A kandallós fűtés elterjedési területe a mediterrán és atlanti Európa, valamint Nagy-Britannia, de használták a közép-európai kályhás övezetben is. Magyarországon a legrégibb kandalló típusok a 13. századból, a tatárjárás után épült kővárakból ismertek. A középkor folyamán leginkább várakban és palotákban álltak, az ujj korban már kastélyokban, néha nagyobb városi középületekbe is építették őket.


A kandallós tüzelés nálunk soha nem volt a fűtés fő eszköze, más fűtő berendezések-elsősorban a cserépkályhák-mellett használata háttérbe szorult. A kandalló tűzhelye padló szinten vagy ahhoz közel helyezkedett el. A gótika korából származó példányok tűztere ívesen a falba mélyedt, vagy a fal tövében, néha a sarokban helyezkedett el. A tűztér mellett keskeny oldalfalak esetleg oszlopok, pillérek álltak, melyek a falba mélyen befogott konzolokat támasztottak alá. A konzolokon kő vagy fa áthidaló feküdt, ez viselte a falazott kürtő szoba felöli részének súlyát. A kürtő általában ferdén a falhoz simult, keresztmetszete kör vagy négyszög volt. Építettek olyan kandallókat is melyeknek tűztere és kürtője teljesen a falba mélyedt, ilyenkor csak a nyílását szegélyező kőkeret látszott. Ezt a megoldást „hollandi kandallóként” emlegeti a szakirodalom. A gótikus kandalló szegély köveit, pilléreit, áthidalóit a kor stílusának megfelelő díszítményekkel látták el. A kandallókat néha egészen nagy méretűre készítették, hogy nagyobb társaság is fűtőzhessen előtte. Talán a legszebb és legépebb gótikus kandalló a vajda hunyadi várban maradt fenn. Mint már említettük a kandalló tüze körül ülők sugárzás útján melegedtek át, ezért időnként meg kellet fordulniuk, hogy hátukat is felmelegítsék.
A nagy és nehéz középkori padok állandó forgatása kellemetlen feladatot jelentett, ezért kitalálták az átfordítható támlájú padot. Átfordításával könnyebben cserélhettek helyet az egyik oldalon melegedő, a másikon fázó középkori emberek.


Ez a padféleség a parasztiság jóvoltából egészen a 20. századig használatban maradt. A kandallóban nagy hasábfákkal tüzeltek. A hő és a láng egyenesen a kéménybe jutott így a kandalló hatékonysága a mai fűtőberendezésekhez viszonyítva igen gyenge volt. A tágas és nyitott kürtő huzatával szellőztette a szobát. Ha éppen nem fűtöttek, akkor nagy kétszárnyú fatáblákkal zárták el a kandallók nyílásait, hogy a hideg időben ne hűljön ki túl gyorsan.

Forrás: kaszalakalyha