Fa ablakok története
A primitív ablakok csak nyílások voltak, később állatbőrrel, rongydarabokkal vagy fával takarták el ezeket. Az ókori egyiptomiak csak szellőzési céllal készítettek magasan elhelyezett ablakokat. A krétai paloták ablakai már a kilátást segítették. A görög építészetre az volt a jellemző, hogy az ablakok a belső udvarra néztek.

Jelentős előrelépést az ablakok használatában is a rómaiak hozták, sok és nagy ablaknyílás kialakítása jellemezte a császárkori épületeket. Ugyancsak a rómaiak használtak először üveget az ablaknyílásokhoz, kb. időszámítás előtt 100-ból Alexandriában találtak ilyen régészeti emlékeket. Ezeknek ugyan még nagyon rossz volt az optikai tulajdonsága. Az ősi Kínában, Koreában és Japánban papír ablakokat használtak.

Természetesen jellemzően azonban fa táblákat, szarulemezeket alkalmaztak a nyílások eltakarására, míg a népi építészetben a mongol jurta, az afrikai szalmakunyhó, a síksági indiánok bőrsátra, az eszkimó hókunyhó, az iglu vagy a közép-amerikai nádkunyhó ablak nélküli.

Az ablaknyílásokon elhelyezett osztások illetve a rácsozott ablak nagyon korán, még az üveg használata előtt megjelent. A sűrű osztás, azaz a rács, védelmi funkciót látott el, a közte lévő felületeket pedig változatosan lehetett eltakarni. Szintén nagyon régi találmány a fa nyílászárók esetében a fa zsalu vagy egyszerűen csak fa táblák, deszkák alkalmazása, mert így a védelmet, majd a szellőztetést, világítást is könnyen meg lehetett oldani.

A középkortól kezdve a fa ablakok alakja, formája már egy-egy építészeti stílusjegy megtestesítője. A román stílusú építészetet a kisméretű, zömök, félköríves ablakok jellemezték. A gótika kifinomult, vázas építészeti technikája már nagyméretű, gazdagon díszíthető, csúcsíves ablaktípus megvalósítását tette lehetővé, nemcsak az egyházi, hanem a világi építészetben is. Ugyanígy fellelhető a reneszánsz, majd a barokk korra jellemző fa nyílászáró stílus is. A barokk ablakkeret gazdag díszítését aztán újra a sokkal egyszerűbb, funkcionalitásra törekvő klasszicista stílus követte.

Az egyszerűbb polgári otthonokban persze csak az 1500-as évektől vált gyakorivá az üveg használata, elsősorban sűrű fa rácsozatú ablaktáblákba helyezett kis üvegtáblákkal. Így már a fa nyílászárók minden fontos funkciója elérhető lett, védelem a betolakodók és a szélsőséges időjárás ellen, a fény bebocsátása az épületbe, a szellőztetés megoldása és természetesen díszítő funkció ellátása.

A fixen beépített keret és a benne vízszintesen vagy függőlegesen mozgó, vagy kifelé-befelé nyíló szárny is 500 évnél idősebb találmány a fa nyílászáróknál. Érdekes, hogy angol-szász területen a kétrészes, függőleges tolóablak vált legelterjedtebbé és vándorolt át uralkodó fa ablakként az amerikai kontinensre is. Az európai kontinensen a szárnyas fa ablak volt és maradt általános évszázadokon keresztül.

Műanyag ablakok története

Az ablak mint építőelem már régóta szolgálja lakóépületeink és egyéb közösségi épületeink kényelmét, komfortosságát. Az ablaknyílások funkciója régen sem volt más: fényt bocsátottak az épület belsejébe, míg az ajtók a bejárhatóságot biztosították.

Hőszigetelés

Az ablakszerkezetben lényegében két szerkezeti elem, az üveg és a tokszerkezet együttesen befolyásolja a kész ablak hőátbocsátási tényezőjét. Az üvegszerkezeteknél mára már a kétrétegű üvegezéssel is elérhető az Ug = 1,1 W/m2K érték, LOW-E bevonat és gáztöltet alkalmazásával. Többrétegű üvegszerkezetekkel ez az érték tovább javítható. Az üvegtávtartók mentén jelentkező lineáris hőhíd hővesztési tényezőjét a Pszi érték határozza meg. Az általánosan használt alumínium távtartók kiváltásával rozsdamentes acél vagy speciális műanyag távtartók alkalmazásával ez az érték is tovább javítható. A műanyagprofilok hőszigetelésének javítására az alábbi főbb megoldási irányok mutatkoznak:
- a légkamrák számának növelése,
- beépítési mélység növelése,
- az acélmerevítés kiváltása valamilyen hőhídmentes merevítéssel,
- szigetelőhabok alkalmazása a légkamrákban,
- a fentiek kombinációja.
A műanyagprofilokban a légkamrák száma befolyásolja az ablak keretszerkezetének hőátbocsátási tényezőjét (Uf-értékét). Ezért a fejlesztések nagy része a légkamrák számának növelésére irányult. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy egy adott beépítési mélységen belül a kamraszám csak egy bizonyos határig javítja lényegesen a hőszigetelést. A 3 kamra feletti profilrendszereknél az Uf-érték már csak igen kis mértékben tér el egymástól (a 4 kamrás rendszer például kb.1,5 W/m2K, az 5 kamrás kb.1,4 W/m2K, a 6 kamrás pedig kb.1,3 W/m2K Uf-értékkel bír). Viszont a belső kamrában elhelyezett merevítés méretének csökkentése proporcionálisan rontja az ablak stabilitását. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a túl sok légkamra nehezíti a profilok megmunkálását. Az olyan profil például, amelyben sok apró kamra van, csak nehezen, illetve egyáltalán nem hajlítható meg szépen, tehát ilyen profilból nem gyárthatók íves ablakok.

A beépítési mélység és a kamraszám együttes növelésével szintén javítható a hőszigetelés, de növekszik az alapanyag mennyisége és költsége, romlik a kezelhetőség és a megmunkálhatóság, valamint az alakos ablakok nyithatósága is beszűkül. Ugyanezek a szempontok a hőhídmentes merevítésekről és a habbal töltött rendszerekről is elmondhatók. Az egyes fejlesztéseknek tehát megvannak a határai, de a piacon léteznek olyan optimális megoldások, amelyek a korszerű teljesítményt piacképes feltételekkel érik el.

A műanyagablakok magyarországi elterjedése

A kazincbarcikai székhelyű Borsodi Vegyi Kombinát 1963-1978 között közel 200 000 tonna PVC por gyártó kapacitást épített ki. Az akkor állami cég vezetői a termék értékesítése mellett keresték a saját feldolgozás lehetőségét. Így különböző beruházási programok keretében a ’70-es évek közepétől indították a redőny, a belső ajtóprofilok, különböző járműipari termékek, majd pedig 1978-tól - Kömmerling licenc alapján - az ablakprofil rendszerek gyártását.

Forrás: mecsekablak